Fontos dolgok:
- Távoli látásélesség.
Talán ez a legfontosabb a vezetésnél. A távoli látásélesség az, hogy az ember tisztán tud fókuszálni nagy távolságra. Vezetéskor még a legegyszerűbb reakció ideje is legalább 0.4 szekundum. Ha rosszul látunk távolra, és akkor veszünk észre egy megállj jelzést, amikor már odaérünk, nem marad 0.4 mp a reagálásra. Minél gyorsabban haladunk, annál kevesebb idő marad reagálni. A sebesség növekedésével a rossz távoli látás pillanatról pillanatra nagyobb veszélyt jelent. - Mélységérzékelés.
Zsúfolt forgalomban a sávváltáshoz pontosan kell felmérni a távolságot a különböző mozgó járművek között. Mindkét szemnek tökéletesnek mélységmérő műszerként kell működnie. A gyenge mélységérzékelés gyakori a vezetők között és a sebesség növekedésével egyre nagyobb gondot jelent. - Látómező.
A „szemünk sarkából való látás” képessége – átlátni nagyobb területet anélkül, hogy a szemünket, vagy a fejünket mozdítanánk. Ez is nagyon fontos a biztonságos közlekedésnél. Alkalmassá teszi a vezetőt arra, hogy átlássa a forgalmat, és észre vegye a gyalogosokat az út szélén anélkül, hogy levenné az útról a tekintetét. Normál esetben a vízszintes térlátás egy fél kör, úgy 180 fok. Ha növeljük a sebességet, 100 km/h-nál ez lecsökken 40 fokra (egy kör kilencedére) . - A szemizmok egyensúlya.
A szemizmok jó egyensúlya azt jelenti, hogy mindkét szemet könnyedén lehet egy adott tárgyra egyidejűleg rászegezni. Ez nagyon fontos a jó, két szemmel történő látáshoz. Befolyásolja a mélységérzékelést és a látómezőt is. Bár a vezetők kényelmes feltételek közt általában kompenzálni tudják, ha az izmok nincsenek összhangban, a szükséges erőfeszítések végül fáradtsághoz vezetnek. Az alkohol, a kimerültség, a gyógyszerek mind felboríthatják az egyensúlyt, annyira, hogy nem lehet már visszaállítani. - Akkomodáció, ill. alkalmazkodás.
A vezetőnek könnyen kell fókuszt váltani az út és a műszerfal között. A távoli és a közeli dolgok közti fókuszváltás képességét akkomodációnak nevezzük. - Éjszakai vezetés.v Biztonságos éjszakai vezetéshez látnunk kell a szembejövő autók vakító fényszórója mögötti gyengébb fényben. Ehhez szükséges, hogy a szembejövő fényszóró okozta ragyogásból a szemünk hamar rendbe jöjjön. 40 éves kor fölött az éjszakai vezetés gyorsan romlik, az említett ragyogásnak a 20-30 év közötti vezetők szeme áll leginkább ellen. Az idősebbek éjjeli látásromlásukat kompenzálhatják azzal, hogy lassabban vezetnek. Napszemüveget sohasem szabad viselni éjjel, mert képtelenek leszünk észrevenni az autókat, a gyalogosokat és egyéb veszélyeket az úton.
- Színlátás.
A színlátás is fontos része a vezetésnek; a vezetőknek fel kell ismerni, és meg kell különböztetni az eltérő színeket. Akik tudják, hogy színtévesztők, meg tudják tanulni a közlekedési színek megkülönböztetését helyzetük és fényerejük alapján. A vezetők gyakran nem veszik észre, ha változik a látásuk. A legtöbb vezetőnek olyan problémája van, amit ha egyszer észrevettek könnyedén korrigálni lehet.
