Érdekes történetek, mi több, legendák övezik a szemüveg kialakulását, míg a csiszolt üvegtől, az olvasó szemüvegtől eljutottunk az orra helyezhető, füleinkre csinos szárral „kapaszkodó“ szemüvegig. A szemüveg mára mindannyiunk számára elérhető látásjavító eszköz, amelyet vándorárusok helyett optikai szaküzletek kínálnak.
Érdekes történetek, mi több, legendák övezik a szemüveg kialakulását, míg a csiszolt üvegtől, az olvasókőtől eljutottunk az orra helyezhető, füleinkre csinos szárral „kapaszkodó“ szemüvegig. A szemüveg mára mindannyiunk számára elérhető látásjavító eszköz, amelyet vándorárusok helyett optikai szaküzletek kínálnak.
Hogy kinek, mikor köszönhetjük a szemüveg feltalálását, azt nem tudjuk pontosan, de a homály, amely körüllengi a mára tömegcikké vált látásjavító eszközt, itt-ott „felfeslik“. Így tudhatjuk, hogy például az első emlékek, a kvarckristályból csiszolt lencsék i.e. 2000 tájéjáról, Ninivéből kerültek napvilágra, de Pompejben és Főniciában is találtak lencséket. Ezeket nem optikai célokra, inkább díszítésként használhatták. A római birodalomban csiszolt smaragot tartottak a szemük elé a vésnökök, hogy kíméljék megfáradt látószervüket. Alighanem innen a legenda, mely szerint Néró császár volt az első szemüveghasználó, aki egy csiszolt smaragdon keresztül szemlélte a gladiátorjátékokat.
A következő képünk a 9. századi arab világ, ahol nagy hangúlyt kapott a matematika, a természettudományok, köztük a fénytan. Alhazen behatóan foglalkozott azzal az üveggolyóból kihasított, gömb és síkfelület által határolt átlátszó szelettel, plánkonvex lencsével, amely betűk felnagyítására alkalmas. Ez volt az olvasókő, amelyet európai kolostorokban használtak a kódexmásolástól megfáradt szemű szerzetesek. A legtöbb szemüveglelet egyébként egyházi épületekből került elő, ami könnyen magyarázható azzal, hogy írni, olvasni jórészt a papok, szerzetesek tudtak.Az első lencsékA szemüveg felfedezőjeként egyesek az angol származású, „csodálatos doktornak“ aposztrofált Roger Bacont tulajdonítják. Ő volt az első, aki megmérte a homorú tükrök fókusztávolságát, és könyvében így ír: “Ha valaki kristályból vagy üvegből való gömbszeleten át néz, amelynek magassága kisebb, mint a sugara, akkor a betűket és a kisebb tárgyakat nagyobbnak látja… {mosimage}Tehát nagyobb a látószög, a kép is közelebb van. Ezért ez egy kiváló eszköz az idős emberek és olyanok számára, akiknek gyenge a szemük.”Valószínűleg Olaszországban az 1280-as években e felismerés hatására készültek el az első, szövegre helyezhető olvasólencsék. Ebből a gömbszelet formájú lencséből hogyan lett a szemüveg, nem ismerjük. A lencsék dioptriáját sem tudták kezdetben mérni, így a vándorárusoknál addig próbálgatták a szemüvegeket, míg megfelelőre találtak. Nagy lépés volt a bifokális szemüveg feltalálása, amely Benjamin Franklin nevéhez fűződik. A keretbe két-két fél lencse került, még pontosan középosztással, így már egy szemüveggel írni, olvasni és dolgozni is lehetett.
Azt mondják, hogy az amerikai tudós maga is rövidlátástól és öregszeműségtől szenvedett.Szemüvegkeretek régen és maAz idő múlásával nem csak a lencsék, hanem a szemüvegkeretek gyártása is fejlődött. Az első szemüveglencséket még kézben tartották, később az orra csíptették. Volt arra is kísérlet, hogy a fej köré erősített szalag tartsa a helyén a lencséket, a szalagot pedig egy kalap súlya tartsa meg. A modern szemüveget, amit ma ismerünk és használunk, amikor szárak tartják meg a fülek mögött a keretet és a szemüveglencséket, Edward Scarlett brit optikus találta fel, az 1700-as évek elején. Találmánya nem lett azonnal népszerű, a kor emberei jobban kedvelték a nyeles szemüvegeket, mint például az olló alakú szemüveget és a lornyont. Sokáig divat volt a 20. században is a csíptető, amely gyakran ezüstből, aranyozott fémből, sőt, teknőspáncélból is készülhetett.
A nemes anyagok luxust sejtettek. Mert bizony a szemüveg régen luxusnak számított, és komoly státuszszimbólum volt. Spanyolországban a szemüveg viselése egyenesen az etikett részévé vált, mi több, szépítő eszközként szolgált. Minél előkelőbb volt valaki, annál nagyobb szemüveg illette meg. Nem is volt olcsó árucikk, akinek futotta szemüvegre, annak pénze, tekintélye volt.Ipar épült az optikai eszközökreAz 1800-as években, amikor is Jénában megalakult a mai Zeiss gyár őse, kezdetét vette az optikai üzemek megjelenése és elterjedése szerte a világon.Mára a szemüveg-gyártó cégek, az optikai ipar széles körben, mindenki számára elérhetővé tette a látásjavítás eszközét, a szemüveget. És ma már csak mosolygunk azon, amikor még szemkenőcsöt és szemvizet használtaka látás javítására. Inkább betérünk egy optikai üzletbe és szakemberek, optrometristák segítségét kérjük ahhoz, hogy megfelelő szemüveget viselhessünk.
