Szülők, figyelem! Állhat itt rögtön a figyelmeztetés, mert a tompalátás a gyermek első életéveiben alakul ki attól, hogy a gyermek nem megfelelően képes, illetve nem egyformán használja mindkét szemét, így a gyengébb „ellustul”. A háttérben több probléma is állhat, de ha még időben felismerjük és szemész szakemberrel kezeltetjük, akkor gyógyítható. A felnőtt korban rögzült tompalátás azonban korrigálhatatlan. Hogyan ismerhetjük fel, mit tehet a szemorvos és a szülő a tompalátás gyógyításának érdekében? Eláruljuk!
Mint oly sok minden képesség, a látás is tanulási folyamat része, amely értelemszerűen a gyermekkorra jellemző fejlődési folyamat. Az agy a gyermekkorban tanulja meg, hogyan egyesítse a két szemből érkező képeket. Ha valami hiba folytán az agy nem érzékeli a szemből érkező képeket, akkor tompalátásról beszélünk. Tehát ha az egyik szemből érkező kép homályos, vagy kettős, akkor azt az agy elnyomja, és végső esetben egyszerűen nem vesz tudomást róla. Így nem alakul ki a tökéletes éleslátás, a jó kétszemes együttlátás, „ellustul” a rossz információt szállító szem. A tompalátást okozhatja kancsalság, fénytörési hiba (például közellátás vagy távollátás), vagy olyan gyerekkori szembetegség, mint például a gyermekkori hályog, a szaruhártya elváltozása. Ha a szülő időben „gyanút fog” és szemészhez viszi gyermekét, akkor 9-12 éves kor előtt a tompalátás gyógyítható, a folyamat visszafordítható.
A tompalátás okairól
A tompalátás leggyakoribb oka a kancsalság. Egyszemes kancsalság esetében a következő folyamat alakítja ki a tompalátást: a kancsal szemben nem az éleslátás területére esik a fixált szem képe, vagyis a jól működő szemhez képest a kancsalító mindig mást lát, ráadásul egy kevésbé érzékeny területtel. Mivel a gyermek a kancsalság kialakulás idején kettősen lát, a két szem nem „működik együtt”, nincs meg a megfelelő kapcsolat közöttük. Az agy ilyenkor blokkolja a kancsal szemből érkező képet, hogy a kettős kép ne zavarja, és ez odáig megy, hogy az agy egyszerűen „kikapcsolja” a látás folyamatából a rossz szemet. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kancsal szemmel egyáltalán nem lát a gyermek, csupán azt, hogy a kancsal szemből érkező képeket blokkolja az agy, ami így perifériára kerül. A kancsalító szem tompalátó lesz.
Ugyancsak tompalátást eredményez, ha a két szem fénytörési hibája közötti különbség nagy, mondjuk az egyik szem távollátó a másik pedig közellátó. Ilyenkor a fókuszálási problémákból eredő agykérgi blokkolás váltja ki a tompalátást. Távollátás esetében már elég 1-1,5 dioptria különbség a két szem között, a rövidlátás esetében ennél több, 3-5 dioptria különbség kell ahhoz, hogy a gyengébben alkalmazkodó szemen kialakuljon a tompalátás.
A felismerés
A szülők felelősségét nem lehet eléggé hangsúlyozni a tompalátás korai felismerésében. Léteznek olyan „házi tesztek”, amelyeket mi magunk is elvégezhetünk a gyermekkel, de még fontosabb, hogy időben és rendszeresen vigyük csemeténket teljes körű szemészeti vizsgálatra.
A házi módszerről: már csecsemőkorban elvégezhetjük azt a tesztet, amivel a féloldali tompalátást felismerhetjük. Ha egy gyenge fényű, színes fényforrásra irányítjuk csemeténk figyelmét, miközben letakarjuk egyik, majd másik szemét, fény derülhet a problémára. Ha ugyanis a gyermek minden nehézség nélkül, nyugodtan követi a fényt, és nem zavarja különösebben, hogy váltva letakarjuk a szemeit, akkor nagy valószínűséggel egyformán használja a szemeit. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy nyűgössé válik, felsír a gyermek a teszt során, akkor elképzelhető, hogy nem lát jól valamelyik szemével. Később, három-négy éves korában már annyira okos a gyerek, hogy ha négy-öt méterről váltva felemeljük a kezünket, akkor feltartja a kezét, és mutatni tudja az irányokat.
A fénytörési hiba okozta tompalátást azonban igen nehéz felismeri laikusként, „normál” élemenetben, hiszen a gyermek mindent tökéletesen lát, csak éppen akkor, ha mindkét szemével néz. Ha viszont külön-külön szemmel próbálja nézni a világot, már jelentkezik a probléma. Ezért van szükség a védőnő, gyermekorvos és különösen a szemész szakember körültekintő vizsgálataira. Annyit persze a szülő is megtehet, hogy az egyik, majd másik szemet váltva letakarva teszteli a gyermek látását.
A gyógymódról
Ha fénytörési hiba a tompalátás okozója, akkor a megfelelő szemüveg jelenti a megoldást. Ha kancsalság a kiváltó ok, akkor a kifejezetten erre a célra gyártott szemtapasszal történő szemtakarás a gyógymód. Ezzel az eljárással tulajdonképpen arra ösztönözzük a kancsalító szemet, hogy „dolgozzon”, és ne „lustálkodjon” tovább. A vezérszem letakarásával elérjük, hogy a gyengén működő szemet munkára fogjuk. A szemtakaró tapasz kiválasztására is figyeljünk: legyen megfelelő méretű, hogy ne zavarja a kicsit például a pislogásban. Ha nem viseli el a gyermek a szemtapaszt, megoldást jelenthet a szemüveg lencséjénak az eltakarása is, de tudnunk kell, hogy ez kevésbé hatásos, mivel szinte biztos, hogy a gyerek kiles a tapasz alól. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mivel a gyerek egyik szeme le van takarva, nincs térlátása. Ez gondot okozhat a tornaórán, sőt, az írásképet is befolyásolhatja.
A szemtapaszon kívül alkalmazhatunk hetente egyszer egy olyan szemcseppet, amely a vezér szembe cseppentve elhomályosítja a szemet, így a kancsalító szemet kényszerítjük működésre. A szemüveg mint a távollátás korrekciós eszköze természetesen ez esetben is szükséges. Egy másik módszer olyan szemüveg viseltetése a gyerekkel, amely +3,0 dioptriával erősebb, mint amennyi a távolra látáshoz kell. Így a jó szem távolra homályosan, közelre viszont tökéletes élességgel lát.
Ha módszeresen „tornáztatjuk” a szemet, akkor gyorsabban érhetünk el javulást. Megtehetjük ezt játkos formában, hogy szinte észre se vegye a gyerek. Például fűzhetünk gyöngyöt, vagy gyakrabban legózhatunk a gyerekkel, amelyek segítik a finom mozgások fejlődését és a színfelismerést is.
Szülők, figyelem!
Természetes, hogy a gyermek tiltakozik a szemtapasz viselése miatt, ezért a szülőnek következetesen be kell tartatnia a gyermek érdekében a szemorvos által előírtakat. Az sem jó, ha „túl jót” akarunk a gyereknek, és a takarást szigorúbban vesszük, mint kellene. A rendszeres szemorvosi kontroll elengedhetetlen, amikor a szakember ellenőrzi a vezér szem állapotát. A kontroll csecsemőknél három-négy hetente, nagyobb gyerekeknél körülbelül két-három havonta esedékes. A vizsgálatok alkalmával a szakember aszerint változtathatja a takarási napok arányait, hogy a kancsalítás és a látásélesség hogyan alakul. Rendszeres szakorvosi útmutatásokkal a javulás jó ütemben jelentkezik. Kortól függően egy-három hónap telik el úgy, hogy a gyermek szemét folyamatosan takarni kell, esetleg egy-két napos szüneteket beiktatva. Csecsemőknél, kisebbeknél többnyire néhány hónap, nagyobb korban néhány év is lehet a takarásos időszak.
De a lényeg: hogy még időben felismerve és kezelve ebben a korban gyógyítható a tompalátás. Ezért is fontos, hogy a gyermeket három éves kora körül lássa szemorvos és ha szükséges, szakszerű gyógymódban részesíthesse.
