A cataracta, köznapi nevén szürkehályog leggyakoribb panaszaként a színek és formák elmosódott érzékelését említik a betegek, azt az érzést, mintha esőfelhőn vagy pókhálón át néznék a világot. A szürkehályog a szemlencse elszürkülésével jár, az időskori látásromlás, sőt a vakság leggyakoribb oka. A 65-75 éves kor közötti népességnek mintegy a fele szenved e szembetegségtől. Tehetünk-e valamit a megelőzésért? Milyen tünetekkel jár? Mi a kezelés módja?
Fájdalommentes, az idő múlásával kialakuló és súlyosbodó látásromlással járó betegség a szürkehályog, amelyet jobbára a korral járó betegségek közé szoktak sorolni. Alátámasztják ezt a számok, hiszen a 65-75 éves korosztályba tartozó emberek közül minden második érintett kisebb-nagyobb mértékben a szürkehályog problémájával. (Az időskori forma mellett ismert a veleszületett cataracta gyermekeknél vagy egyéb betegség következtében kialakult szürkehályog. Vizsgálatuk, terápiájuk gyakorlatilag a leggyakoribb időskori formáéval megegyező.)
Idős korára a francia festő, Claude Monet életét emberként és művészként egyaránt megkeserítette a szürkehályog. Romló színérzékelése számunkra is nyomon követhető, ha megnézzük híres festményét, a Tó vízililiommal képet, majd a húsz évvel később festett, A japán híd című alkotását, amely ugyanazt a tájat ábrázolja. Megdöbbentő a különbség! Monet egyébként, miután túlesett a szürkehályog-kezelésen, több képet is megsemmisített, amelyet a szembetegségének idején festett. Milyen tünetek figyelmeztették volna akár Monet is a cataracta kialakulására?
Nézzük a jeleket!
Mindannyiunk hallottuk már családi-baráti körben az idősebbektől: egyre nehezebben megy a cérna befűzése, már a szomszédot sem ismerem meg az utca túloldalán, és az olvasás is nehézkesen megy… Nos, a látásélesség csökkenése jelenti a leggyakoribb panaszforrást a szürkehályog kialakulása kapcsán. A látás homályos, „ködös”, mintha esőfátyolon keresztül szemlélnénk a környezetünket. A panaszok között ritkább, de előfordulhat, hogy éjszakai vezetésnél vakít a fény, „kettőt látunk” a fényszóróból, a fényes felületek és az erős napsugárzás is zavaró.
A színérzékelés problémája is intő jel lehet, ahogyan az is, hogy viszonylag rövid idő alatt egyre erősebb szemüvegre van szükség (ez utóbbi a szemlencse duzzadása miatt megváltozó fénytörésnek köszönhető). A csak az egyik szem eltakarásakor jelentkező kettőslátás is szürkehályogra utal.
Mivel a tünetek az idő múlásával, fokozatosan jelentkeznek, a homályos látás az évek múlásával az öregedés természetes velejárója is lehet, hajlamosak vagyunk „komolytalanul” kezelni a helyzetet. Az elhanyagolás gyakori oka, hogy a szürkehályog nem egyszerre jelenik meg mindkét szemen, így sokan csak akkor fordulnak segítségért, ha az egyik szemükkel már szinte semmit nem látnak. Érett szürkehályog esetén csak a fényt érzékelik a betegek, a tárgylátás teljesen elvész. A cataracta kezelés hiányában vakságot okozhat.
Kockázatok és nem mellékes hatások
A szürkehályog kialakulásának konkrét oka a mai napig nem ismert, bizonyos hajlamosító tényezőkről, bizonyos betegségekkel „kéz a kézben” történő megjelenéséről mégis beszélhetünk.
Időskori szürkehályog képződésére nagyobb az esélyük a cukorbetegeknek, de a fiatal felnőtteknél is megjelenhet a szemlencsében a homályos „foltok”, amelyek időben elkezdett inzulinkezeléssel visszafejleszthetők.
Szintén kedvezhet a szürkehályog kialakulásának az erős dohányzás, a sok napfény, pontosabban az azzal érkező ultraibolya sugárzás, egyes kémiai anyagok, de a mellékpajzsmirigy alul-, illetve túlműködése is okolható a cataracta megjelenéséért.
A kezelésről
Ma még nem tart ott a tudomány, hogy gyógyszeres kezelés vagy egyéb gyógymód lassítaná a szürkehályog kifejlődését, illetve kezelni tudná a már kialakult szembetegséget. A látás romlását a kezdet-kezdetén szemüveggel korrigálhatják a szakemberek, de ha ez már nem elegendő, egyetlen megoldásként az ultrahangos beavatkozás említhető, amely során eltávolítják az elszürkült lencsét, és a helyébe egy műlencsét (általában műanyagból vagy szilikonból készül) helyeznek. Ez a műtét ma már rutineljárásnak számít, és egyáltalán nem terheli meg a szervezetet, még az idős korban lévő embereket sem. A beültetett lencse aztán életünk végéig a szemünkön maradhat, így nap mint nap szolgálja a komfortérzetünket, segíti látásunkat.
