A világban való tájékozódás során igen nagy részben támaszkodunk a látásunkra, így érthető, hogy mekkora jelentősége van életminőségünkben az éles látásnak. Összeállításunkból megismerheti a látásélességet befolyásoló állapotokat, ezek vizsgálati módszereit és kezelési lehetőségeit.
Mit nevezünk látásélességnek és hogyan mérhető?
A látásélesség azt mutatja meg, hogy a szem egy bizonyos távolságból mekkora optikai jeleket képes elkülönítve felismerni. Hazánkban az 5 méterről történő vizsgálat terjedt el. A látásélesség jellemzésénél az egyén látását a – nagy társadalmi átlag alapján elfogadott – normális látáshoz viszonyítják. A normális látás 5/5, amit így lehet „lefordítani”: az egyén 5 méterről akkora jelet ismer fel, amekkorát az egészséges szem is 5 méterről látna. 5/10-es látásélességű személy viszont 5 méterről csak akkora betűt tud elolvasni, amit a jól látó már 10 méterről is felismerne. (Létezik 5/5-nél jobb látásélesség is, de viszonylag kevés embernek ennyire jó a szeme.)
A látásélességet az ún. látáspróba-tábla olvasásával lehet lemérni. Ezen felülről lefelé csökkenő méretű betűk vagy számok találhatók. A tábla úgy lett megszerkesztve, hogy egy jó látásélességű személy 5 méterről nézve még éppen lássa a legalsó számot. A legfelső számot egészséges szemmel már 50 méterről is látni lehet. A látásélességet mindig külön-külön kell megvizsgálni a két szemre. A beteg egyik szemét letakarva a másikkal felülről lefelé olvassa a számokat/betűket. Látásélességét az a legkisebb betűméret jellemzi, amelyet még ki tudott olvasni.
Természetesen a látás élessége nem csak távolra fontos, hanem közeli tárgyakhoz is. Ezért a közeli látásélesség felmérésére külön teszt létezik: 33 cm-ről kell különböző méretű nyomtatott szövegeket olvasni. Az eredményt a távoli látással megegyező elv alapján jelölik.
Mi okozhatja a látásélesség romlását?
A látásélesség romlásának messze leggyakoribb okai a szem fénytörési hibái. Valamennyire jellemző az, hogy a szembe érkező fénysugarak nem egyesülnek egyetlen pontban az ideghártyán, ezért nem jön létre éles kép. A fénytörési hibákat optikai módszerekkel korrigálni lehet (utóbbiakat ld. később). A látásélesség romlásának négy típusát különböztetjük meg:
- Rövidlátó emberek a közeli tárgyakat jól látják, de a távolikat nem képesek élesen látni.
- A túllátók épp ellenkezőleg: a közeli tárgyakat nem képesek élesen látni.
- Asztigmatizmus (belső szemtengelyferdülés) esetén a szaruhártya alakja nem szabályos gömbfelület. Valamelyik irányban domborúbb, egy másik – legtöbbször az előzőre merőleges – irányban pedig laposabb a felszíne.
- Öregszeműségről (presbiópiáról) akkor beszélünk, amikor a szemlencse rugalmasságának élettani csökkenése következtében a szem fokozatosan elveszíti fókuszálási képességét.
Ez átlagosan negyven éves korban kezdődik, és nem jelent betegséget, része a természetes öregedési folyamatnak. Ilyenkor egyre nehezebbé válik a közeli tárgyak élesen látása.
A látásélesség romlását nemcsak fénytörési hibák okozhatják. A látás élessége néha csak átmeneti jelleggel változik. Hátterében a szem túlerőltetése, kifáradása, éppen zajló gyulladásos megbetegedése, vagy akár fejfájás is állhat. Vannak olyan szembetegségek is (például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szürke hályog vagy az időskori makula degeneráció), amelyek úgy rontják a látást, hogy azon nem lehet szemüveggel segíteni. Ezek kezelése összetett, hosszú távú orvosi feladat.
