Egyenesen az űrkutatásból került a szemgyógyászati gyakorlatba az a kompakt száloptikás szonda, amely elsőként képes a vakságot leggyakrabban okozó szürkehályogot korán és a szervezetbe történő komolyabb beavatkozás nélkül felismerni.
Egyenesen az űrkutatásból került a szemgyógyászati gyakorlatba az a kompakt száloptikás szonda, amely elsőként képes a vakságot leggyakrabban okozó szürkehályogot korán és a szervezetbe történő komolyabb beavatkozás nélkül felismerni.
Az amerikai Nemzeti Egészségvédelmi Intézet keretei között működő szemészeti gyógyító- és kutatóközpont (NEI) az amerikai űrkutatási hivatallal, a NASA-val együttműködve dolgozta ki az első olyan szemvizsgáló módszert, amely egyszerűen és biztonságosan képes megmérni a szürkehályog kialakulását jelző fehérje-átalakulást a szemlencsében. Ha elég érzékenyen tudjuk mérni a változást, ami a hályog kifejlődését már a kezdetektől kíséri, még elegendő idő állhat a páciens rendelkezésére, hogy életvitelének módosításával elejét vegye a folyamat kiteljesedésének – például úgy, hogy kevesebbet tartózkodik a napon, leszokik a dohányzásról, elhagy bizonyos gyógyszereket, vagy több figyelmet fordít vércukorszintjének kordában tartására.
„Addigra, mire a szemlencse állománya láthatóan megzavarosodik, már túl késő visszafordítani vagy gyógyszeresen kezelni a folyamatot. Az új technológiával viszont a legelső pillanatban tetten érhetjük a lencsefehérjék károsodását, így a vészjelzést még idejében leadhatjuk a betegnek” – mutat rá a korai felismerés fontosságára Manuel B. Datiles, a klinikai tanulmány szerzője.
A szonda működése a dinamikus fényszórásnak (DLS) nevezett lézeres technikán alapul, amelyet eredetileg a gravitáció nélküli körülmények között növekedő fehérjekristályok tanulmányozására fejlesztettek ki. Az eszköz lehetséges orvosi alkalmazására a NASA alkalmazásában dolgozó Rafat R. Ansari hívta fel a szemészeti központ látáskutatóinak figyelmét, amikor megtudta, hogy édesapja szürkehályogját voltaképpen a lencsefehérjék elváltozása okozza.
{mosimage}Ismert, hogy a szürkehályog kialakulásában több fehérje is szerepet játszik: közülük az egyik legfontosabb az alfa-krisztallin, amely a szem saját hályogellenes védőmolekulájaként viselkedik. Az alfa-krisztallin feladata az, hogy a lencse más károsodott fehérjéihez hozzákötődve megakadályozza azok összecsapzódását, ami hályogképződéshez vezetne. Azonban minden ember véges mennyiségű alfa-krisztallinnal születik, és ha tartalékai kimerülnek – például a napsugárzásnak való túlzott kitettség, a cigarettázás vagy a cukorbetegség miatt – már semmi sem áll a hályogképződés útjában.
A NEI és a NASA közös kísérletében 370, 7-86 éves alanyt vizsgáltak, akik között az egészségestől a zavaroson át a kifejlett szürkehályogig valamennyi lehetséges szemlencseállapot képviselve volt. A kutatók egy DLS-készüléket használtak, hogy alacsony teljesítményű lézerfénnyel átvilágítsanak a vizsgálati alanyok szemlencséjén. Előzőleg meghatározták az alfa-krisztallin fényszóró képességét, így az alanyok szemlencséjében pontosan meg tudták mérni a fehérje mennyiségét. Azt tapasztalták, hogy a lencse elhomályosodásával párhuzamosan csökkent az alfa-krisztallin mennyisége. De az alfa-krisztallin szintjének visszaesését mérték az életkor előrehaladtával is, anélkül, hogy ez okvetlenül a lencse átlátszóságának elvesztésével járt volna együtt. A manapság használatos képalkotó eszközökkel ezek a hályogot megelőző, parányi időskori változások egyáltalán nem mutathatók ki.
„Bebizonyítottuk, hogy az űrprogram keretében kifejlesztett technológia segítségével beavatkozásmentesen is ki lehet mutatni a szürkehályog kialakulásának legkorábbi jelét, az oxidatív stressz okozta fehérjekárosodást. Egyébként hasonló folyamat áll nemcsak az időskori szürkehályog és a diabétesz, de még jó néhány egyéb betegség hátterében is. Ha pontosan megértjük, milyen fehérjeszintű változások zajlanak a hályogképződés során, a szemlencsét nemcsak a szembetegségek tükrének, de az egész test felé nyitott ablaknak is használhatjuk” – nyilatkozta Ansari.
A DLS-el tehát egyaránt felmérhető lesz majd az öregedés, a dohányzás, a cukorbetegség, a lézeres szemsebészet vagy a zöldhályog kezelésére használt cseppek szemlencsére gyakorolt hosszú távú hatása. A módszer segítséget jelenthet továbbá az Alzheimer-kór korai felismerésében, mivel ennek kialakulása során a szemben is rendellenes fehérjék jelennek meg. A NASA szakemberei pedig a hosszabb idejű űrutazás látórendszerre gyakorolt hatását kívánják majd az eljárással tanulmányozni.
[origo]
