Létezik olyan szemészeti megbetegedés, amely megfelelő szemtornával nagymértékben javítható vagy akár meg is szüntethető. Egy amerikai vizsgálat rávilágított: ha a beteg szakember segítségével végzi az „edzést”, sokkal jobb eredmények érhetők el, mint ha csak otthon próbálkozik.
A konvergencia-elégtelenség elnevezés egy olyan állapotot jelöl, melyben az érintett személy nem képes a két szeme által bezárt szöget megfelelően növelni, azaz az arcához közel lévő dolgokra megfelelően fókuszálni. Dr. Janice Wensveen, a Houston Egyetem Szemészeti Kollégiumának munkatársa szerint a betegség korcsoporttól függően az emberek 5-20 százalékát érinti.
A konvergencia-elégtelenség leggyakrabban iskoláskorban okoz először kellemetlenséget, az érintett gyerekek – mivel nem látják élesen az eléjük helyezett szöveget – olvasás közben hamar elfáradnak, eltévesztik, hol tartottak, fejfájásról, homályos látásról, fáradtságról, kettőslátásról panaszkodnak. Ezek a gyerekek épp ezért általában nem szeretnek olvasni, elkalandozik a figyelmük, felállnak a helyükről, nehezen lehet rávenni őket az olvasásra, tanulásra.
Érthető, hogy emiatt a szülők, tanárok és orvosok sokszor úgy gondolják, a gyermek figyelemhiányos hiperaktivitásban szenved, és ennek megfelelően is kezelik, holott a felismert konvergencia-elégtelenség igen egyszerűen gyógyítható lenne. Nem is kell hozzá más, csak egy ceruza. A beteget megkérik, hogy fókuszáljon a rajta lévő apró betűs feliratra, majd közelítse lassan az orrához úgy, hogy közben végig élesek maradjanak a betűk. Az egyszerű gyakorlat kitartó ismétlésével – a szemizmok tréningezésével – jelentős javulás érhető el. A legtöbb ember azonban, bármilyen edzésről legyen szó, hajlamos a lustaságra.
Ahogy magukra hagyva a testedzést is sokan halogatják, vagy teljesen kihagyják az életükből, úgy a konvergencia javítását célzó gyakorlatot is csak kevés beteg végzi el megfelelő rendszerességgel otthon.
Az amerikai Nemzeti Szemészeti Intézet (National Eye Institute, NEI) kétszázhuszonegy 9-17 év közötti beteg bevonásával vizsgálatot végzett az egyedül, illetve segítséggel végrehajtott tréning hatékonyságáról. A betegeket négy csoportba sorolták. Az első csoport csak otthon végezte a ceruza-tréninget, a második csoport az otthoni gyakorlás mellett számítógépes látásjavító programot is használt. A harmadik csoport tagjainak az otthoni gyakorlás mellett hetente egyszer egy órán keresztül szakember segített az „edzésben”, míg a negyedik csoportnál placebo, azaz a gyógyulást valójában nem elősegítő látásgyakorlatokat írtak elő.
A 12 hetes kezelési periódus végén a szakember segítségével gyakorló csoportban a gyerekek 75 százalékánál teljes gyógyulás vagy jelentős javulás mutatkozott. Abban a csoportban, melynek tagjai csak otthon tréningezték szemizmaikat, ez az arány mindössze 43 százalék volt. A másik két csoportban pedig mindössze 33 illetve 35 százalékban figyeltek meg jelentős javulást – olvasható a klinikai vizsgálatokat elemző honlapon.
Dr. Wensveen szerint a konvergencia gyakorlásában a szemész szakember ugyanolyan szerepet tölt be, mint testedzésnél a személyi edző vagy a gyógytornász. Együtt dolgozik a beteggel, és segíti abban, hogy szemizmait kényelmesen és minél hatékonyabban használhassa.
[origo]
