Tévé, rádió, újság, sms hírek. Január 20-tól a helyszínen elveszik a jogosítványt attól, aki bármennyi alkoholt fogyasztott is, mielőtt gépkocsiba ül. Nem mennék bele, mennyire értek egyet, vagy sem, főleg amíg a meggyes pitét vagy az őszibarackot is kimutatja a szonda – tehát a mérés finoman szólva is bizonytalan hitelességű. Szóval nem mennék bele. Elég, hogy az ittas vezetés ellenzője vagyok.
Ma reggel a lányom iskolájánál villogó mentőautó, táska a földön, rendőr irányítja a forgalmat. Nem jó ilyen élménnyel dolgozni menni, nyűgös tőle az ember.
A mai második vizsgálatom alanya középkorú férfi, akit jogosítvány-hosszabbítás miatt küldött az orvos – helyesen – szemvizsgálatra. Sosem viselt távolra szemüveget, sőt közelre sem. Hamar kiderült, hogy a szemüveg nélküli látásélessége 0.45, ami annyit jelent, hogy amit 5 méterről el kéne tudni olvasni, azt 2 méter 25 centiről látja meg.
Hogy ez nem nagy baj? Más viszonyszámmal: azt a gyereket, akit 100 méterről észre kéne vennie, csak 45 méterről látja meg. 45 méter. Észlelés, reakcióidő, fékút. Összeadva nem biztos, hogy elég. Városban talán, ha betartja a megengedett sebességet és száraz az út, a gépjármű fékberendezése kifogástalan és a gumi kiváló.
És ha nem? Emberünk elütötte a gyereket…
Ezen a szép tavaszias januári hétfőn délután egy másik középkorú férfi ugyanezzel az indokkal jelentkezett szemvizsgálatra. Az ő szemüveg nélküli látásélessége 0.65.
Egy hajszállal jobb a helyzet. De nem állnék az autója elé egy borongósabb napon. Ez a mai egy átlagos hétfő. Két olyan sofőrt találtam, aki sose viselt szemüveget, tehát egy jó ideje gyakorlatilag vakrepülésben közlekedett a közutakon. Más napokon is előfordulnak ilyen vizsgálatok. Sokan vannak. Mi ez, ha nem a közlekedésbiztonság veszélyeztetése?
Ezért döntöttem úgy, megírom ezt a cikket.
Most mindenféle statisztikákat látunk, hogy mennyi halálos és egyéb balesetet okoznak ittas állapotban. 13% körüli értéket olvastam. Szerintem egy is sok, de nem ez a lényeg. A jelek szerint senki sem vizsgálja, hogy a baleset idején a sofőr mennyire volt látási képessége birtokában. Magyarul jól látott-e vagy sem. Gyanús, hogy sokan meglepődnének, ha erről is készülne statisztika. Én biztos nem. Amikor egy rosszul látó embert vizsgálok, aki szemüveg nélkül vezet, és azt mondom, ha rajtam múlna, most elvennék a jogosítványát, meg van lepődve. Van, aki zokon veszi. És van, aki esküszik, hogy sose okozott balesetet.
Nos, igen. Halálos balesetet csak egyszer szenvedhet az ember. Előtte sose.
Én szeretném, ha a „zéró tolerancia” kiterjedne arra is, aki félvakon kamikáze módra közlekedik. Súlyosbító körülmény lenne, ha tudomása van látáshibájáról, de nem törődik vele. Az is érdekes kérdés, hogy kinek a felelőssége a jogosítvány kiadása egy rosszul látónak. Nem állítom, hogy a hosszabbításkor nem ellenőrzik a látásélességet, hiszen a fent említett urakat az orvos irányította hozzám. De nem biztos, hogy mindenki ilyen alapos…
Jó lenne, ha igazoltatáskor nem csak a szondát kéne megfújni, hanem egy látástesztet is meg kellene csinálni.
Lehetetlen? Tudom. De hány ember életét mentené ez meg!
Ha már megtörtént a baj, legalább akkor kéne ellenőrizni, mennyire játszott szerepet a balesetben a vezető látása. A sok szakértői vizsgálat mellett egy látásellenőrzés igazán semmiség. Talán erről is készülne statisztika és talán itt is lehetne szigorral javítani a statisztikán. Valamerre el kellene indulni, mert marad 87% az ittas vezetők okozta baleset mellett, aminek a csökkentése a számok alapján számomra fontosabbnak tűnik, mint a 13% csökkentése.
Legyen fontos mindenki számára, hogy a gépjárművezetők jól lássanak, hogy a „látási és útviszonyok” tényleg a lehető legjobbak legyenek.
Reider Ferenc
optometrista
Optika Egyesület alelnök
